Így úszhatja meg, hogy ráborítsa az asztalt a főnökére?

Rákattantunk a zöld vonalra, az előzőt követően íme egy újabb poszt a tárgyban. Íme még egy nemzetközi kitekintés arról, hogy miért is jobb a természetes környezethez hasonló irodaházakban, sőt hatalmas pékségekben dolgozni és, hogy mit is értünk az irodaház-építészetben biofília alatt?

Annak, hogy a szobanövényeknek (illetve hát irodai növényeknek) hangulatjavító szerepet tulajdonítanak, nincs semmiféle újdonság.

Most viszont számba vesszük, hogy a „minden emeletre legalább egy fikuszt”-szintű, oldshool irodai flórán túl, már brit tudósok is beszálltak az irodai növények kreativitást növelő kutatásába.

Kevésbé betegednek meg és még boldogabbak is azok az irodisták, akik úgynevezett zöld irodákban húzzák le a munkanapot – állítja a környezettudatos fejlesztésekért lobbizó World Green Building Council (WorldGBC) újabb kutatása.

Név nélkül kaptuk az alábbi történetet:

Férjemmel a munkahelyünkön ismerkedtünk meg. Egy irodaházban, a budapesti agglomerációban. Majd jöttek a gyerekek, így én „néhány évre kimaradtam a dobásból”, mármint ami a munka világát illeti. Még aktív irodista koromban édesanyám megkért, hogy egy távoli rokonunknak, egy elég szerencsétlen sorsú, ötvenes férfinek próbáljak segíteni. (Nevezzük Andrásnak.) Nem erősségem az ilyen beajánlgatás, nem is szeretem, kellemetlennek is érzem, ráadásul az illetőt alig ismertem.

Nem csak a startupokra, és a néhány év alatt a semmiből hatalmas, globális gazdasági birodalmakká burjánzó technológiai cégekre jellemző immár az újra értelmezett közös légtér. Olyan, konzervatív ágazatokban is kezd terjedni, mint a bankszektor.

Egészséges és hasznos lenne, ha minél több cégnél jönnének rá, hogy a fiatalokkal való frissítés önmagában kevés. Az is kell, hogy megtartsák a rátermett, tapasztalt idősebbeket, és juniorok, seniorok egymást segítve, kiegészítve dolgozzanak. 

Rita keresztnevű olvasónk számolt be egy érdekes bokszgáláról:

Multi, közös légterű irodaház, a földszinten egy kantinnal. A szokásos kávé, ásványvíz, rostos és üdítők mellett pár egyszerűbb kajával: szendvics, virsli, stb, főleg azoknak, akik nem tudnak kijutni ebédszünetben valamelyik közeli menzára.

Történt egyszer, hogy két, bőven felnőtt ember – egy negyven- és egy ötven év feletti –, egyikük valami tanácsadó, a másik több tucat dolgozót irányító középvezető, szó szerint összeverekedett.

A XXI. századi, menőnek számító irodai extremitások mellett (amikor is némelyik technológiai bezzegcég irodája játszóháznak néz ki) az USA-ban rongyrázásmentesen hasznos extrákkal is kedveskednek a dolgozóknak; munkahelyi gyermekmegőrzőkkel.

Fotó:flickr

Blogunkon elsősorban az irodai hétköznapokról szóló, izgalmas olvasói tartalmat gyűjtünk. A hangosan pukizó lány kálváriája és az arra reflektáló olvasói tanácsokat követően egy kis szünet következett. Mivel érdekes e-maileket kaptunk (köszi-köszi-köszi) ezért most jöhetnek a posztok. Azonban továbbra is várjuk az irodai (sőt, akár gyárcsarnoki) kalandokat.

A múltkor  például egy rendhagyó tűzriadó került terítékre, most pedig egy különösen véget ért munkahelyi szerelem.

Jöhet bármi más, ami izgalmas: munkahelyi félrelépés, további őszinte, igaz szerelmek szövődése "házinyulak" között, jó irodaház, vagy éppen pocsék, jófej, avagy idióta főnök, beosztottak, kollégák, harc a parkolóhelyért, jó, vagy csapnivaló megközelíthetőség tömegközlekedéssel stb.

A kozoslegter@gmail.com-ra várjuk az anyagokat.

B. küldte az alábbi történetet:

A cégnél, ahol dolgozom összejöttem egy sráccal. Közös légterű iroda, ő ugyan egy másik osztályon és egy másik emeleten, de hát azért a liftben a szemezések mindkettőnk számára gyorsan egyértelművé váltak. Ez egy klasszikus randis írás is lehetne, mégis úgy gondolom, hogy egy irodás sztoris blogon jobban ott a helye.

Fotó:Darkday/Flickr (illusztráció)

Blogunkon elsősorban az irodai hétköznapokról szóló, izgalmas olvasói tartalmat gyűjtünk. A hangosan pukizó lány kálváriája és az arra reflektáló olvasói tanácsokat követően nem jelentünk meg friss poszttal. Ellenben érdekes e-maileket kaptunk, köszönjük szépen. Továbbra is várjuk az irodai (sőt, akár gyárcsarnoki) kalandokat.

Most például egy tűzriadó kerül terítékre, de jöhet bármi, ami izgalmas: munkahelyi félrelépés, őszinte, igaz szerelmek szövődése "házinyulak" között, jó irodaház, vagy éppen pocsék, jófej, avagy idióta főnök, beosztottak, kollégák, harc a parkolóhelyért, jó, vagy csapnivaló megközelíthetőség tömegközlekedéssel stb.

A kozoslegter@gmail.com-ra várjuk az anyagokat.

Dettitől kaptuk az alábbi történetet:

Az egylégterű irodánkban egyszer csak felzúgtak a riasztók és a plafonból elkezdett spriccelni a vízsugár. Minket dolgozókat azonnal kizavartak az irodából. A liftet tilos volt használni, a negyedikről futottunk le. Az épület melletti murvás parkolóban kellett várakoznunk, mondták, hogy a tűzoltók, mentők, rendőrök, katasztrófavédelem úton, ne telefonálgassunk összevissza, hogy ne legyen pánik.

Egy húszéves lány munkahelyi kálváriájáról számoltunk be a múltkori posztban.

Az ifjú hölgyet az nyomasztja, hogy kakilás közben nagyon hangosan pukizik és ez neki rettenetesen kínos a munkahelyén. Még olyan bizarr kalandba is keveredett, hogy végignézte (sőt, ami esetében még fontosabb: végighallgatta) a legjobb barátnője hangtalan nagyvécézését, de sajnos megoldást a problémájára nem talált.