Fotó:Darkday/Flickr (illusztráció)

Blogunkon elsősorban az irodai hétköznapokról szóló, izgalmas olvasói tartalmat gyűjtünk. A hangosan pukizó lány kálváriája és az arra reflektáló olvasói tanácsokat követően nem jelentünk meg friss poszttal. Ellenben érdekes e-maileket kaptunk, köszönjük szépen. Továbbra is várjuk az irodai (sőt, akár gyárcsarnoki) kalandokat.

Most például egy tűzriadó kerül terítékre, de jöhet bármi, ami izgalmas: munkahelyi félrelépés, őszinte, igaz szerelmek szövődése "házinyulak" között, jó irodaház, vagy éppen pocsék, jófej, avagy idióta főnök, beosztottak, kollégák, harc a parkolóhelyért, jó, vagy csapnivaló megközelíthetőség tömegközlekedéssel stb.

A kozoslegter@gmail.com-ra várjuk az anyagokat.

Dettitől kaptuk az alábbi történetet:

Az egylégterű irodánkban egyszer csak felzúgtak a riasztók és a plafonból elkezdett spriccelni a vízsugár. Minket dolgozókat azonnal kizavartak az irodából. A liftet tilos volt használni, a negyedikről futottunk le. Az épület melletti murvás parkolóban kellett várakoznunk, mondták, hogy a tűzoltók, mentők, rendőrök, katasztrófavédelem úton, ne telefonálgassunk összevissza, hogy ne legyen pánik.

Tartottak egy létszámellenőrzést. Egy kolléganőt nem találtak, aki elméletileg vécézni ment. A biztonságiak ellenőrizték a vécéket és már majdnem visszaküldtek az épületbe egy őrt érte, ám a főnöke felhívta az eltűnt kolléganőt,  aki lebukott. Kiderült ugyanis, hogy kiment tescozni (amúgy a felmondási idejét töltötte, szóval ezért pluszban nem rúgták ki).

Ki is jöttek a tűzoltóautók, mentő, meg pár rendőrkocsi, mi meg falfehéren lestük a lángokat, de még csak nem is füstölt semmi. A tűzoltók komótosan leballagtak az emeletünkről, széttárt karral magyaráztak valamit, majd az épületüzemeltetők főnökét láttuk dagadt nyakkal mobilozni.

Kiderült, hogy vakriasztás volt, de a cuccaink szarrá áztak.  Amikor felmentünk, azt mondták, hogy ne nyúljunk semmihez. A főnökünk minden asztalt végigfotózott. Szerencsére egy számítógép se ment tönkre és papírokkal nem dolgozunk, szóval a munkánk nem került veszélybe a kiesett időtől eltekintve,de a személyes dolgainknak nem tett jót az özönvíz.

Másnapra kaptunk egy kör-emailt az üzemeltető cégtől sűrű elnézéskérések közepette és azzal, hogy jelezzük, kit mennyi kár ért, lehetőleg számlát is csatoljunk.

Nem tudom, hogy attól ijedtek meg: majd egy jó nagy pert akasztanak a nyakukba, vagy felmondják az irodabérlést, de tényleg jó fejek voltak és mindent kifizettek. Nekem egy regény volt az asztalomon, hát beírtam az árát és megkaptam a pénzt, pedig számlám nem is volt róla.  (pedig miután megszáradt, végig tudtam olvasni:-)).  Csak aláíratták, hogy további igényem nincs és kértek egy bankszámlaszámot. Akadt, aki a mobilját fizettette ki, mert csatolta, hogy elázott és javíthatatlan, volt aki tisztítós számlát, mert a megázott kosztüm felsőjét ki kellett tisztítózni és vasaltatni, de olyan is volt, aki egy félig megevett Big Mack menüt (ami azért szerintem eléggé sóherség) számoltatott el és még azt is kifizették.  Sőt, kaptunk fejenként egy-egy ezer forintos kupont, amit a kantinban lefogyaszthattunk.

Egy tréfarépát evett kolléga aztán azzal viccelt, hogy mit is akarnánk még: hiszen egy aquaparkba is elvittek minket, sőt, inkább házhoz hozták.

Köszönjük a sztorit. Reméljük izgalmas volt a regény, de legalábbis nem száraz olvasmány:-) Ha valakinek volt hasonló, hamis riasztásos  irodai kalandja, vagy neaddjisten igazi irodatüzet is átélt, küldje el, ne habozzon!