Akad, akinek meglepő, akad akinek csöppet sem: de úgy tűnik, hogy mind az üzleti életben, a munka világában, mind a magánéletben jóval hatékonyabban boldogulunk, ha nem pazaroljuk az időnket az e-mailekre.

Akad, aki akár Facebook-Messenger, akár egyéb chatekkel és telefonhívások elegyével váltja ki az e-mailezést.

Mi ebben a lényeg? Hát az, hogy egy tömör üzenetben a fölösleges, udvariassági sallangokat elhagyva, pusztán a lényegre tudunk koncentrálni. Ettől pörög igazán a meló.

Persze azért nem kukázhatja mindenki az e-maileket. Akár a vállalati belső szabályozás is előírhatja ezt a formátumot. Ilyenkor viszont aki csak teheti, korlátozza időben, hogy mikor is nyitja meg az e-mailjeit és, hogy mennyi időt szán a megválaszolásukra.

Kutatások azt is felmérték, hogy az e-mailek jelenős stresszforrást is képeznek. Vajon kellőképp udvariasan válaszoltam-e? Vagy éppen ellenkezőleg: Nem udvariaskodtam-e túl?

Ami jellemzően a középkorúaknak és az idősebbeknek evidens, az a huszonéveseknek és a még fiatalabbaknak, már nem feltétlenül: A telefont (akár mobilt, akár vezetékes) az eredeti funkciójának megfelelően használni: azaz valakit felhívni és beszélni vele akár munkaügyben, akár magánügyben, önmagában nem udvariasság.

Természetesen az alapvető illemszabályok megtartása mellett: munkaügyben lehetőleg a felhívott fél munkaidejében, illetve a legközelebbi hozzátartozók kivételével magánügyben is reggel 8 és este 9 között, az ebédidőt ha lehet kihagyva, és hétvégén is csak akkor, ha más mód nincs rá.

A tinédzserek és a huszonévesek nem elhanyagolható része ugyanis annyira ódzkodik a telefonálástól, mint ha az öltözőfülkében nyitnának rá valakire.

A munka világánál maradva: pláne az irodisták többnyire szövegekkel és táblázatokkal dolgoznak. Mindennek a leghatékonyabb módja, ha azt a kollégát, akivel együtt működnek egy adott projekten felhívják és átbeszélik a lényeget, ahelyett, hogy akár e-mailben, akár egyéb, rövidebb üzenetekben pontosítgatnának vég nélkül.

Ami elsősorban a chateket (SMS-t is beleértve), de részben az e-maileket is érinti: érdemes csínján bánni az emotikonokkal. Modoros, fölösleges fárasztó minden egyes mondatot ilyesmivel tarkítani. Alapesetben a címzett sem hülye: szmájli nélkül is megérti, hogy a szövegünk mely része ironikus.

További részletek ebben a BBC-cikkben. Ha valakinek az angol nyelvtudása kevésbé jó, azért ne stresszelje magát. Annyit nem ér az egész, mint egy körmondatos e-mail, amit akár megírni, akár elolvasni kínszenvedéssel is járhat.