Van úgy, hogy nekünk kell elszámolni azzal, amit a kedves kolléga rontott el, de ő képtelen ezért vállalni a felelősséget. Mit lehet ilyenkor tenni?

A munkahelyi furkálódásnak rengeteg verziója van, mondhatni ahány ház, annyi ember. A fúrások mindig vannak, ez aranyszabály, akkor vagyunk szerencsésebbek, ha egyértelmű, hogy ki fúr, és milyen mértékben teszi: nem a hátunk mögött csinálja titokban, minket kiközösítve, hanem egyértelműen kiderül a közös munka során, hogy szemétláda.

Ennek rengeteg oka lehet, elképzelhető, hogy félti a saját pozícióját, a munkahelyi pozícióját is és a csoporton belül betöltött szerepét is. Ez leginkább a főnök-beosztott kapcsolatnál szokott egyértelmű lenni, ha például a beosztott iskolázottabb vagy értelmesebb a saját főnökénél, és a közös feletteseik előtt ez már kiderült.

Az irodai munkahelyeken sokszor tényleg annyira rossz a helyzet, hogy egyes kollégák odáig is elmennek, hogy a másik arcába hazudnak, csakhogy magukat védjék. Ez természetesen nem vall felnőttes viselkedésre, és konfliktuskerülő, saját munkájáért felelősséget nem vállaló embert takar.

Csakhogy ez az adott helyzetben a legkevésbé sem érdekel senkit, hiszen nekünk kell elvinni a balhét helyette. Több dolgot is lehet csinálni, ha ilyen helyzet áll elő. Az egyik, hogy ha írásban van bizonyíték a hazugságra, akkor higgadtan közölni kell a harmadik féllel, hogy elküldjük neki a munkafolyamatról szóló levelezést - hátha az segítség lesz tisztázni a helyzetet. 

A másik lehetőség, hogyha nincs rá semmilyen írásos bizonyítékunk, hogy a kolléga éppen meghazudtol minket, hogy félrehívjuk, vagy lehívjuk kávézni kettesben. A beszélgetés semmiképp ne szóljon arról, hogy arcba ordítjuk, sokkal inkább arról kellene szólnia, hogy higgadtan közösen végigvesszük, ki mit tett, ki merre indult el a munkafolyamatban, és megmondjuk neki: megbántottál azzal, hogy nem vállalsz felelősséget a saját hibáidért, és engem okolsz.

Erre valószínűleg vagdalkozni fog, de ezzel már nem kell foglalkozni, igyekezzünk innentől kezdve mindenre írásos bizonyítékokat gyűjteni, és ha legközelebb elő fog fordulni (márpedig elő fog, mert egy mondattól senki nem fog felnőni), akkor máris van a kezünkbe lehetőség tisztázni magunkat.

A főnök előtt a másikat lehordani mindennek nincs semmi értelme, ezt kerüljük, még akkor is, ha nagyon bánt, ami történt. Az ilyen helyzetekből csak mi jöhetünk ki rosszul - és a főnök szemében az lesz, hogy valaki valamit elrontott, és a legnagyobb szájú fúrni kezdi a másikat neki. A jó főnök a belső viszonyokkal már csak akkor foglalkozik, ha a munka rovására megy, és akkor is általában drasztikusan. Ha meg akarjuk tartani az állásunkat hosszú távon, akkor legyünk mindig két lépéssel a hazug kolléga előtt, higgadt fejjel oldjuk meg a helyzetet.