Brit tudósok körbejárták a notórius késők ismérveit és részleges felmenést adtak nekik az előítéletekkel szemben.

Az elkésők nem feltétlenül simán lusta disznók

Könnyű az előítéleteinket követni és a notórius későket egyszerűen kaotikusan élő, felelőtlen, kellemetlen frátereknek tartani, ám ennél árnyaltabb a kép – fejtette ki Harriet Mellotte, londoni viselkedésterapeuta a BBC-nek.

Bő másfél évvel ezelőtt, 2001-ben az USA-ban, a kaliforniai San-diegoi állami egyetemen végzett el egy kutatást Jeff Conte pszichológia professzor. Nem kimondottan a pontos és a notóriusan késő embertípust tesztelte, hanem összevetette a kísérletében A-típusú és B-típusú személyeket, akik többnyire irodaházakban dolgoznak (így akár kiadó budapesti irodák és irodisták is szóba jöhettek volna) 

Az A-típusúak közé az ambíciózus, versengő-típusúak (vagyis akikről inkább azt feltételeznénk,hogy pontosak, míg a B-típusúak a kreatív, kísérletező, elmélyültebben gondolkodók (akikről ugye inkább azt gondolnánk, hogy nem éppen hozzájuk kellene állítani a svájci órát) sorolták.

Mindkét csoport számára azonos, roppant egyszerű feladatot adták: óra, és bármilyen más segédeszköz nélkül tippeljék meg: egy perc hány másodperc alatt telik el. Vagyis a „most!” elhangzása után szólni kellett, hogy mikor is járt le pontosan az egy perc.

A papírforma abból a szempontból nem borult, hogy a B-típusú, „kreatív-késők” egy perce bizonyult hosszabbnak, átlagosan 77 másodpercnek, az A-típusú „pontos-karrieristák” becsült egy percre alig kevesebb, mint a valóságos: 58 másodperc.

Magyarán: egy kicsit mindannyian mellétrafáljuk az idő múlásának a sebességét, ami bármilyen, összetettebb munkafolyamat során azért lényeges, hogy ne felejtsünk számítani valamennyi többletidővel, amire szinte törvényszerű, hogy szükségünk lesz.

Ami a munkahelyi feladataikkal későket illeti: néha az is aranyat ér, ha a főnökük elvesz egy monoton, „nemszeretem” feladatot az illetőtől, helyette kap akár több, számára testhez álló, kreatívat és a hálás dolgozó, miután megszabadul a stresszfaktorától, jóval hasznosabb munkaerővé válik.

Mivel magyarázzuk a késést?

Nincs semmi meglepő a leggyakoribb késési kifogásokkal: közlekedési dugó, saját vagy egy családtag betegsége, a notórius késők persze kreatívabbak és hát nyilván füllentések is előfordulnak.

Például egy anonim felmérés szerint meglepően sokan kalkulálnak eleve egy ellógott órácskával a tavaszi óraátállításkor, amikor is pléhpofával előadják, hogy sajnálatos módon, de megfeledkeztek az előreállításról.

A posztban a BBC.com egy témába vágó cikkéből is szemléztünk.