Fotó: Alan Cleaver/Flickr
Az angolszász világban „toxikus dolgozó”-ként aposztrofált munkaerő ismérvei: önző, arrogáns, nincs benne empátiakészség a kollégáival szemben, sőt, még abban az esetben is elnyerheti valaki a „toxikus dolgozó”-jelzőt, mert az elviselhetőség határait feszegetve idegesítően viselkedik, például mert túl hangosan, szinte ordibálva beszél.
De hát sima ügy, gondolhatnánk. Különösen az USA-ban, ahol a munkajogi szabályok jóval könnyebben lehetővé teszik, hogy egy alkalmazottat kirúgjanak, nyilván mielőbb megszabadul a főnök az ilyen dolgozóktól.
Ne csak a toxikus dolgozókat kerüljük el, hanem menő irodát is keressünk!
Ki gondolná, hogy a Deáktól egy köpésre ennyire cool irodák bérelhetők teljesen korrekt áron?
Az Ókori Rómaiak is itt béreltek volna irodát
Az Andrássyn egy századfordulós épületben ki nem szeretne melózni, pláne toxikus munkaerőmentesen?
Ez úgy is van, ha egyébként átlagos, vagy akár annál gyengébb képességű alkalmazottról van szó, hiszen akkor a fenti rossz tulajdonságok csak pont az i-re. Ellenben semmi sem fehér-fekete, és hát az is relatív, hogy mi a „rossz” és mi a „jó” tulajdonság, hisz adott élethelyzetben lehet, hogy pontosan az efféle törtető, másokkal nem törődő, egyáltalán nem csapatjátékos tulajdonságokkal bíró egyének a nyerők.
Sőt: a toxikus munkaerő gyakran szakmailag felkészült, tehetséges, szorgalmas.
A tárgyban végzett kutatások azonban azt igazolják, hogy hosszútávon többet ártanak az ilyen dolgozók egy cégnek, mint amennyi pillanatnyi előnyt is hozhatnak a sikereik.
Egy tavalyi harvardi kutatás ráadásul pénzben is kifejezte, hogy egy átlagos cégnek egy toxikus munkaerő megtartása évente 12 ezer dolláros többletkiadással jár, ami több, mint kétszerese a toxikus, ám egyébként szorgalmas és tehetséges alkalmazott által átlagosan kitermelt extraprofitnak.
Persze nyilván senkinek sem érdeke azonnal a leginkább drasztikus eszközhöz, a felmondáshoz nyúlni, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb országban, így Magyarországon is a munkajogi szabályok betartásával azt nem is olyan egyszerű meglépni.
Szakértők azt javasolják, hogy bármennyire is kellemetlen egy-egy felnőtt, akár vezetői pozícióban lévő dolgozóval ilyen típusú beszélgetést lefolytatni, de feltétlenül célszerű elbeszélgetni egy toxikus kollégával, annak ellenére, hogy a szakértelmével és a szorgalmával semmi gond sincs, a kollégákhoz való hozzáállása nem szolgálja a cég érdekeit, ezen változtatnia kellene, hogy megtarthassa az állását.
Wendy Hirsh prosfesszor, az Egyesült Királyság Munkavállalói Kutatóintézetének a munkatársa szerint hatékony eszköz lehet rávezetni a toxikus dolgozót arra, hogy kérje ki családtagjai véleményét az emberekkel való kapcsolattartásáról, ugyanis: „Ha a feleséged és a gyerekeid is azt mondják, hogy milyen rosszul érzik magukat a viselkedésedtől, azt nehezebb ignorálni, mint ha mindezt a munkatársaidtól hallod vissza."
Akinek van a tárgyban érdekes személyes tapasztalata, küldje el a kozoslegter@gmail.com-ra, ha szerintünk is elég izgalmas és tanulságos, vendégposztként lehozzuk.
A posztban felhasználásra kerültek a bbc.com egyik vonatkozó cikkének egyes részei.