A modernkori rabszolgaság idejét éljük. Egyrészt örülünk, hogy van munkahelyünk, amiből a következő 30 évre felvett 1,5 szobás lakásunk törlesztőjét ki tudjuk fizetni. Másrészt a kirúgástól való félelmünk miatt hajlamosak vagyunk sokkal többet beáldozni a munkahelyünknek, mint amit jóérzésünk enged.
Ha már egyszer belekerültünk egy ilyen ördögi körbe, akkor jobb, ha tisztán látjuk a saját és munkáltatónk jogait. Ugyanis a szerződés aláírásakor általában csak a cég érdekeit védő elemek kerülnek bele. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell fogadni, hiszen a Munka Törvénykönyve általánosan ugyan, de védi a munkavállaló jogait. Persze, ennek bogarászása jobb esetben egy szakszervezet dolga, amennyiben nincs kénytelenek vagyunk egy vitás helyzetnél magunkra vállalni. Alapvetően kötelesek vagyunk a munkáltató utasításait végrehajtani, de vannak olyan helyzetek, amikor legális módon megtagadhatjuk.Ha főnökünk arra utasít, hogy nyugodtan dolgozzunk védőfelszerelés nélkül, akkor ezt kötelességünk megtagadni, hiszen saját testi épségünk forog kockán.
Ugyan ez egy szélsőséges példa volt, de akkor is jogunkban áll megtagadni egy utasítást, ha teljesítésével nem veszélyeztetünk senkit. Például várandós kollégánk nem kötelezhető éjszakai munkavégzésre, vagy ha 20 perces szünetünket munkával kellene töltenünk.A túlóra is egy neuralgikus pont, ugyanis megtagadhatjuk a munkavégzést, ha a pihenőidő nem éri el a 11 órát! Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogyha a munkaidőnk 8-17.30-ig tart, akkor a pihenő idő 14,5 óra. Tehát, ha valami miatt bent kell maradnunk 21.00 óra utánig, akkor nem vagyunk kötelesek másnap 8-ra beérni!
Hasonló a helyzet, a hétvégi munkavégzéssel. A törvény a dolgozó pártján áll, például akkor, ha a gyermekét egyedül nevelő szülő nem tudja megoldani a babysittert, vagy már előre leegyeztetett orvosi időpontja van.
Egy szó mint száz, nem vagyunk kötelesek mindet teljesíteni, amit ránk próbálnak kényszeríteni! Bővebben itt tud utánanézni!