Ez meg már mekkora egy hülyeség, pláne, hogy még fizetni is kelljen érte? Gondolnánk első olvasatra, pedig van ilyen. Sőt, a svédeknek úgy tűnik eléggé be is jött.

De tényleg, miért fizetne bárki is azért, hogy más otthonában dolgozzon, ha a sajátjában ingyen megteheti?

Úgy tűnik, hogy van akiknek megéri: mivel a folyamatos begubózás antiszociálissá tesz és a hatékonyság rovására is megy, az egy légtérben dolgozás ennek a tünetnek az ellenszere.. A stockholmi Hoffice-mozgalomhoz csatlakozók ugyanis az iskolai tanórákhoz hasonlóan 45 percig csendben dolgoznak, majd egy 7 perces, közösségi szünet következik, amikor is akár kávé melletti csevegéssel, vagy közös jógagyakorlatokkal töltik fel magukat.

A „hoffiszolást” 2014-ben egy svéd pszichológus, Christopher Franzen indította el. Ugyanis egy projektjében home office-ban dolgozókról szólt a kutatása, és mivel ő is otthonról dolgozott, hát meghívott magához más hasonszőrűeket. Majd kiderült, hogy az efféle kollektív „máshome” office-olásra nem csak a pszichológusi emberkísérlet erejéig akadna igény.

„Amikor egymagam dolgozom, pár órán keresztül valóban intenzíven tudok a munkámra koncentrálni, de aztán rohamosan lankad a figyelmem. Ha másokkal együtt melózok, akkor jóval fegyelmezettebb vagyok.” Vallott a hoffice-olás előnyeiről a 28 éves Marten Pella, aki mind vendégként, mind házigazdaként intenzíven hoffice-ol. Emellett azt is a hoffice-olás előnyének tartja, hogy egészen eltérő ágazatokban dolgozó, és különböző hivatásokat űzők kerülnek egy légtérbe, így a munkaszünetekben valóban érdekes társalgások bontakozhatnak ki.

A stockholmi Hoffice Facebook-profiljához már közel kétezren csatlakoztak. Vízparti luxusapartmantól, egészen 20 négyzetméteres minigarzonig lehet válogatni a közösségi home office-olási lehetőségek közül.

Sőt, már elindultak a hoffice-olás klónjai mind Svédországban, mind külföldön. Maga a Hoffice kevésbé üzleti, inkább nonprofit, közösségi mozgalom, ám más platformokon már akár heti 15 eurós díjazástól is igénybe lehet venni efféle munkatér-bérlést. Sao Paolotól Torontóig próbálkoznak hasonló modellel. A HeyWork szintén svéd alapítású, de például már az USA-ban, Nagy-Britanniában Franciaországban, Dániában és Németországban is ezerötszáz munkaasztalt kínálnak a házigazdák. Mintegy tízezren pedig igénybe is veszik a fizetővendégségben homeworkingozók az aszalt-széket-wifit.

A díjazásba beépített egy lopásbiztosítás is, de persze ez a modell ott működőképes , ahol valóban bíznak egymásban az emberek. Indiában kudarcba fulladt, többnyire az alábbi és ehhez hasonló ellenérvek hangzottak el: „Hogyan engednék be az otthonomba bárkit is, hogy ott dolgozzon, aztán meg a végén még kirabol?”

Sok hoffice-oló házigazda ugyanis addig adja ki a lakását, amíg ő maga irodában dolgozik, a másik lényeges elvárás pedig, hogy a vendégek tartsák tisztán a munkafelületet és akad ahol az is feltétel, hogy takarítsanak fel maguk után. Például a szemetüket is ürítsék ki a lakáson kívüli kukába.

Ez a fajta, airbnb-szerű sharing economy nem csupán XXI. századi, trendi sznobizmusról szól. Egyes nagyvárosokban, például Stockholmban, Londonban, San-Francisco-ról nem is beszélve ugyanis annyira a csillagos eget verdesik az ingatlanok bérleti díjai, hogy egyfajta fehérgalléros mélyszegénység is gerjeszti a hoffice iránti igényt. Hiszen akadnak olyanok, akik menekülttáborra emlékeztető, zsúfolt lyukakban tudnak csak többedmagukkal megosztott lakást bérelni. Ezeken, az otthonnak csak erős eufemizmussal nevezhető szálláshelyeken normálisan homeworkingezni sem lehetne, szóval ilyenkor maga a megváltás a napi szinten egy pizza árából bérelhető hoffice-szék.

A poszthoz a BBC témával foglalkozó cikké tis felhasználtuk.