Fél életünket irodákban éljük le, nem mindegy hogy! a kozoslegter@gmail.com-ra küldd el az irodai sztorid!

Közös légtér

Úgy tűnik, kiégtem. Lépjek le a munkahelyemről?

2017. június 16. - heveis

Nem tud felkelni reggelente? Úgy érzi egyre többet kell azért tennie, hogy rávegye magát a munkára? Rutinszerűnek tűnik minden? Sajnos ezek a kiégés jelei..

A legjobb, ha nemcsak azért dolgozunk, hogy fenntartsuk magunkat, hanem maga a tevékenység is örömet okoz számunkra. Sajnos ez nem minden esetben találkozik, hiszen hiába szeretünk óvónőként dolgozni, ha hó végére csak az üres bankszámlánk marad. Ekkor a megélhetési kérdés elég nyomós érv, hogy váltsunk.

Hosszú távon azonban nem érdemes olyannal foglalkoznunk, amivel sehogyan sem tudunk azonosulni. Ugyan lehet, hogy sokkal nagyobb elánnal csapjuk le a laptopot és húzunk haza amikor az óra elüti a 17.30-at, hogy még maradjon idő az “értelmes” dolgokra. Persze, ha túl sok a feladat és bent kell maradnunk, akkor még több időt vagyunk kénytelenek azzal tölteni amit utálunk. Hosszútávon ez mind mentális, mind fizikai gondokat okozhat.  alcohol-hangover-event-death-52507.jpegÉs mi a helyzet akkor, ha még szeretjük is, amit csinálunk? Egy sikerorientált személyiségnél a túlóra rövidtávon még akár jóérzést is szülhet, pláne, ha szeretjük amit csinálunk. Az érezhetjük, hogy lelkiismeretesen meg teszünk mindent a munkánkért. Mivel sokkal több időt töltünk bent, ezért sokkal mélyebb ismereteink lehetnek egy adott projekttel kapcsolatban. A kollégáink sokkal nagyobb elismeréssel fordulnak hozzánk. A tevékenység öröme és az elismerés rendkívül motiváló lehet, de ahogy az előző esetben is csínján kell bánnunk az egyensúllyal.
pexels-photo-359991.jpegKorunk betegsége a kiégés, amikor a túlterhelt dolgozó depresszióhoz hasonló tüneteket produkál. Ez nem egy egyik napról a másikra bekövetkező jelenség, maximum nem figyelünk oda a tünetekre.

Az első fázisban még nagy reményekkel indulunk neki a munkának, az lehet az érzésünk, hogy semmire nincs időnk, ami még jó érzéssel tölt el. Ezt követi, a balanszírozás időszaka, amikor már sokkal racionálisabban kezeljük a munkahelyünket. A frusztráció szakaszában csökken a hatékonyság, az önértékelés, ezzel párhuzamosan nő.

Az önértékelés leromlását követi az apátia, amikor eltölti az embert a reménytelenség és szinte már felkelni sincs erőnk a reggeli óracsörgésre. A folyamat vége a pszichoszomatizálás, amikor már betegség tüneteit produkáljuk.
pexels-photo-134065.jpegTermészetesen az életstílusunkba beiktatott rendszeres sporttal és a szabadidőnk teljes kihasználásával, meditálással megakadályozhatjuk, hogy megbetegítsen munkahelyünk. Vagy egyszerűen ragaszkodjunk az 5 éves szabályhoz és váltsunk mielőbb!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozoslegter.blog.hu/api/trackback/id/tr6112587883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.