Rita keresztnevű olvasónk számolt be egy érdekes bokszgáláról:

Multi, közös légterű irodaház, a földszinten egy kantinnal. A szokásos kávé, ásványvíz, rostos és üdítők mellett pár egyszerűbb kajával: szendvics, virsli, stb, főleg azoknak, akik nem tudnak kijutni ebédszünetben valamelyik közeli menzára.

Történt egyszer, hogy két, bőven felnőtt ember – egy negyven- és egy ötven év feletti –, egyikük valami tanácsadó, a másik több tucat dolgozót irányító középvezető, szó szerint összeverekedett.

Az indok még egy oviban is vicc-kategória: a mustáros tégely kupakja. A szomszédos asztalnál ettük a szendvicseinket, amikor is a mustáros flakont kérte udvariasan az egyik „ökölvívó” a másiktól. Persze akkor még senki sem sejtette, hogy ebből bokszmeccs lesz.

A párbeszéd elejét nem is figyeltük. Valamelyikük elkezdett azon sopánkodni, hogy a mustáros flakon kupakját miért nem pattintják vissza az emberek, majd onnantól figyelte mindenki a párost, amikor is elhangzott a meggyanúsítás:

– Pedig már kifigyeltem, hogy pont te nem szoktad visszahajtani!

Na, ekkor szabadultak el az indulatok: több tonnányi személyeskedés: "kikérem magam-nak, pedig a munkád is pont ugyanilyen trehány!", majd jött egy gyors ütésváltás, amire senki sem számított két öltönyös-nyakkendős, középkorú úr részéről.

Aztán pár IT-s srác szétválasztotta őket. Még aznap kaptunk egy kör-emailt a HR-igazgatótól. Elég nyakatekerten, ha jól emlékszem: „Mindenki által ismert kellemetlen incidens”-ről írt. És lényegében egy hírblokkot rendelt el. Erről ne beszéljünk és főképp ne tegyünk fel semmit Facebookra, egyéb közösségi oldalakra, mert az a cég jóhírnevét veszélyezteti és ennek „súlyos munkajogi következményei” lehetnek. Magyarán: nem a bunyózó kakasokat, hanem akik ezt megírják, azokat rúghatnák ki.

Én már nem dolgozok ott, és több mint öt év telt el az ügy óta, úgy, hogy most már akkor megírtam:-)

Köszönjük szépen a történetet és ne aggódjon a beküldője: nem azonosítható be sem a volt munkahelye, sem a „bokszolók”. Hát igen, úgy tűnik, hogy az életkorunktól, társadalmi pozíciónktól függetlenül sokunkban lakozik egy verekedős, durcás óvodás. Ami számomra még érdekesebb: vajon az olvasóink szerint is helyénvaló volt a HR-igazgatónak a cég jó hírneve érdekében megtiltani, hogy ezzel a verekedéssel teleszórják a dolgozók a Facebookot?

Blogunkon elsősorban az irodai hétköznapokról szóló, izgalmas olvasói tartalmat gyűjtünk. A hangosan pukizó lány kálváriája és az arra reflektáló olvasói tanácsokat követően egy kis szünet következett. Mivel érdekes e-maileket kaptunk (köszi-köszi-köszi) ezért most jöhetnek a posztok. Azonban továbbra is várjuk az irodai (sőt, akár gyárcsarnoki) kalandokat.

A múltkor  például egy rendhagyó tűzriadó került terítékre, majd egy különösen véget ért munkahelyi szerelem.

Jöhet bármi más, ami izgalmas: munkahelyi félrelépés, további őszinte, igaz szerelmek szövődése "házinyulak" között, jó irodaház, vagy éppen pocsék, jófej, avagy idióta főnök, beosztottak, kollégák, harc a parkolóhelyért, jó, vagy csapnivaló megközelíthetőség tömegközlekedéssel stb.

A kozoslegter@gmail.com-ra várjuk az anyagokat.